2.Fejezet

Sziasztok. Huuuuuh nagyon hamar megkaptam azt a két komit:D Örülök hogy tetszik amit irok:) Itt is van a második rész, a harmadikat csak akkor hozom ha megvan 2 komi:DD Jó olvasást!;)









-Mi lenne ha énekelnél?-vetette fel az ötletet Anasz.
-Isten őrizz..dehogy nem fogok én itt mindenki elött énekelni. Hülye vagy?? - mondtam kikelve magamból.
-De ha éneklés a legnagyobb vágyad akkor igy s úgy is emberek elött kell majd énekelned te bolond! - szolalt meg okoskodóan Szandi
-Ne legyél már beszari!! - tört ki Zsaniból
-Rendben egyezünk meg - szóltam nyugodtan - Ha most a sulirádióba Taylor Swift szám fog menni akkor éneklek. - jelentettem ki nyugodtan mert gondoltam úgy se lesz.
-Rendben- egyeztünk meg Zsanival. Ahogy abbahagytuk a beszélgetést megszólalt a sulirádiós hogy a következő szám Taylor Swift-től az I Knew You Were Trouble lesz. Erre Zsani felkacagott én meg gyilkos szemekkel néztem rá mire ő csak annyit mondott
-Hehe ezt megkaptad! - mondta és gúnyosan kinyújtotta a nyelvét.
- De akkor Anasz is énekel velem mert ez az ő őtlete volt!- jelentettem ki határozottan mire Anasz csak mosolyogva bólogatott.

http://www.youtube.com/watch?v=d0DfyAIkGw0


Elindult a szám én meg szégenylősen lehajtottam a fejem és énekeltem. Mielőtt a refrén jőtt volna Szandi felorditott hogy hangosabban erre persze mindenki rám és Anaszra nézett. Ciki volt de annyira szerettem énekelni és ezt a számot is annyira szerettem hogy hangosan énekeltem. Felálltam ugráltam persze Anasz is jött velem. A szám végére már az asztalon ugráltunk. Vége volt a számnak egyszercsak annyit hallok hogy angol tanárom ordít oda hozzám:
-Andrea most azonnal gyere utánnam!-hadarta el és már sarkon is fordult és kiment.
Anasz és én ijedten szálltunk le az asztalról és én utánna eredtem. Persze előtte megígértem Anasznak hogy nem keverem bele ebbe. Kimentem a tanárnő meg már a másik terem ajtaja elött állt, éppen kinyitotta és biccentett hogy menjek be. Eleget tettem kérésének és bementem, mondta hogy üljek le, leültem. Bejött ö is és leült velem szembe majd hirtelen kitőrt belőlem:
-Tanárnő nagyon sajnálom kérem bocsásson meg nem akartam az asztalon ugrálni csak tudja a pillanat heve meg minden...
-Ne törődj vele! - szakított félbe
-Nem azért vagyunk most itt. - jelentette ki nyugtató hangon
- Akkor szabad tudnom mért vagyok itt? -kérdeztem meglepetten
-Azért vagyunk itt - kezdett bele nyugodtan - mert ugye jól tudom hogy nagyon szereted Londont?
-Igen tanárnő imádoom*_* hiszen a kedvenc bandám brit.
-Ja igen az a One akármi meg az a Little bigyó... - mondta unottan
-One Direction tanárnő,  és Little Mix - tört ki belőlem rögtön a fan girl-izmus..xD
-Jójó mindegy lényegtelen hogy hivják... na az a lényeg hogy hallotam milyen szép kiejtésel és milyen átéléssel énekltél. És tudod lesz egy énekverseny amivel a nyertes támogatást nyer az iskolájának amit az angol és ének tagozatra kel forditaniuk. És nagyon nagy szükségünk lenne a támogatásra. Meg tudtam hogy te szereted Londont és hogy mindig is kiakartál jutni... mert ehez a versenyhez Londonba kell utaznunk a tanév végén, szóval két hét múlva. Eddig nem tudtam hogy ki képviselje az iskolánkat de mostmár tudom. Te leszel az. Benne vagy? - mondta el nekem a tanárnő boldogan.
- Ööö tanárnő nem is tudom, de ehez előbb anyummal kell beszélnie.Én benne vagyok attól függetlenül -mondtam zavartan
-Anyukádat majd én elintézem. Akkor tudnánk ma még egyszer találkozni hogy megbeszéljük a részleteket?
-Persze tanárnő-
-14:45 kor jó lesz? - kérdezte izgatottan
- Öööö igen jó lesz:) - jelentettem ki és már rohantam is mert már becsöngettek a következő órára ami egyben az útolsó és utánna mehettem megint a tanárnőhőz.
Visszamentem a terembe Noncsiék rögtön kérdezőskődtek, pesze csak nekik elmondtam mindent. Zsaninak le esett a álla mikor meghallota. Boldogok voltak de én izgultam. Nem tudtam az órára koncentrálni, de szerencsére hamar eltelt. Majd kicsöngettek én elköszöntem mindenkitől és a megbeszélt hely fele vettem az irányt.Bementem és leülltem. Senki nem volt még így ránéztem az órámra hogy mennyi az idő 14:40 volt.
-Ááá nem kell már sokat várnom...- nyugtattam meg magam.:) közben elgondolkodtam:
London...Uram isten..el se akartam hinni...Mindig is oda akartam eljutni és énekelni..Ezzel a lehetőséggel meg mind a kettő álmom teljesülhet.