27.Fejezet

„Lassacskán én is elaludtam

Reggel hihetetlen dologra kelltem….”

Kora reggel lehetett, a nap sugarai már gyönyörűen sütöttek be a kórterembe ahol feküdtem. Szép lassan kinyitottam a szemem és borzasztóan meglepődtem. Harry ült a széken ami az ágyam mellett van, aludt. Próbáltam felülni, de a mocorgásomra felébredt.

-Jó reggelt álomszuszék – szóltam neki oda

-Neked is szerelmem – állt fel és lépett közelebb hozzám.

-Hogy hogy bent vagy?Úgy tudom, nektek ma próbátok van

-Nem tudtam aludni….anyira hiány érzetem volt mikor lefeküdtem, majd amikor kinyújtottam a kezem rájöttem, hogy te hiányzol mellőlem. Nem bírtam nélküled aludni szóval bejöttem hogy lássalak, hogy érezzem az illatodat. – mesélte nekem az előttem álló göndörség.

-Jaj Harry – húztam magamhoz egy ölelésre – szeretlek – suttogtam a fülébe mikor megöleltem.

Ekkor ’berontott’ az orvos.

-Jó reggelt Andrea – köszönt meglepően kedvesen

-Magának is

-Semmi baj nem volt a leletekkel és ma már elmehet. A nővérke éppen most csinálja a záró jelentést, ahogy az meg van mehetnek is.

-Hálásan köszönjük doktor úr – válaszolt helyettem Hazz

Az orvos biccentett egyet a fejével és kiment. Ahogy elnéztem Harry e csodás hír hallatán rettentő boldog lett.

*Zsani szemszöge*

Már hajnalba fent voltam. Nem tudtam aludni, mert semmit nem tudtam Andiról. Pedig fürtöcske mikor az éjszaka folyamán szólt nekem hogy bemegy hozzá azt mondta értesít hogy mi van. De nem írt…..Eleinte a számítógépemet bújtam de mikor meguntam arra gondoltam csinálok valami reggelit magamnak és a srácoknak, mert hát persze mindenki itt aludt kivéve El mert neki Párizsba kellet utaznia mert ott lesz egy dívatbemútató amin ő is kifutóra lép. Dani meg a családjánál volt. Ki is mentem szép halkan a konyhába hogy senkit ne verjek fel, körülnéztem hogy mi van , sok minden volt és nem tudtam hogy mit is csináljak. Olyan negyed óra gondolkodás után úgy döntöttem hogy csinálok amerikai palacsintát és hogy figyelembe vegyem egy kicsit a csajok ’étkezését’ egy kis gyümölcs salit is csinálok abból ami itthon van. Ránéztem az órára 6 óra volt. De jó akkor pont van ezekre időm –gondoltam magamba és neki álltam. Nem sokkal azután hogy neki álltam halk lépteket hallottam meg a lépcsőn lefele jönni. Először azt hittem hogy csak rosszul hallok de mikor egy ismerős hang szólalt meg a konyha ajtóban akkor tudtam hogy jól hallottam.

-Te mért nem alszol? Mégis mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte komásan Louis

-Jó reggelt neked is először. Amúgy ha nem látnád éppen reggelit csinálok. – válaszoltam.

-Jó reggelt. – tette hozzá most már  Lou

Tovább folytattam az étel elkészítését, de éreztem Louis tekintetét magamon. Nem kérdeztem meg hogy mit akar csak csináltam a dolgom. Előbb vagy utóbb megunja az álldogálást és elmegy. De tévedtem.

-Segíthetek? – kérdezte

Ekkor abbahagytam mindent megfordultam és a kicsit hiányos öltözetű bolondra nézetem. Elég vicces látvány volt ahogy ott állt előttem egy szál alsógatyában és kócos hajjal, a komás fejről meg ne is beszéljünk.

-Rendben  -sóhajtottam – de csak egy feltétellel!

Louisnak felcsillantak a szemei és bólintott.

-Ha felveszel még magadra valamit mert szeretnék ma még enni is. – nevettem el magam ami belőle is egy mosolyt csalt ki az ’oltásom’ ellenére is. Fel öltözött….hát mit ne mondjak nagyon vicces látványt nyújtott ahogyan fogta értetlenül a keverőt mega fején az a sapka szerű akármi is elég nevetséges volt. Miután elmagyaráztam hogy az a ’szerszám’ mire kell ami a kezében van folytathattuk a reggeli elkészítését. Olyan 40 perc múlva már készen is voltunk közös erővel. Persze addigra már mindenki felkelt, úgyhogy neki is állhattunk enni. Louis meg boldogan mesélte mindenkinek hogy ő is segített, meg hát persze az új tudását is megosztottam mindenkivel, hogy mi a keverő.

*Andi szemszöge*

Haza fele tartottunk, de egész úton hatalmas csönd ült a kocsiba. Nem bírtam, muszáj volt megtörnöm ezt a csendet mert rettenetes volt.

- Haragszol rám igaz? – kérdeztem félénken mire Harry csak hírtelen beletaposott a fékbe és rám nézett. Nagyon megilyesztett a reakciója. Nem ezt vártam tőle. Ilyennek még sose láttam.

- Hogy gondolhatsz ilyet?

-Nem tudom csak…. – úgy éreztem nem bírom tovább, könnyeim potyogni kezdtek

- Ne is gondolj ilyenre! Nem haragszom rád…. Sőt szeretlek –eresztett el egy mosolyt

- De ha én nem csináltam volna akkor nem lett volna ez az egész. – Hazz hatalmas kezével az állam alá nyúlt hogy felemelje a fejem.

-Ne is gondolj ilyenre! Nem tehetsz róla. Azok a bizonyos ’rajongók’ mentek nagyon messzire. Aminek meg is lesz a következménye.

-Ne Harry ne legyen…..inkább felejtsük el – kérleltem. Hiszen tudtam hogy nagyon sokat jelentenek nekik a rajongók hiszen ők juttatták oda őket ahol most vannak. Meg tudom hogy Harry nem tudna higgadtan viselkedni.

-Jó ezt majd megbeszéljük később – mondta

Haza érkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba ahol mindenki a konyhában ült és nevetgéltek.

-Sziasztok – szólaltam meg

-ANDIIIIIIII – rohant hozzám Niall

Mindenkinek köszöntem, majd körbenéztem és láttam hogy valaki ’hiányzik’

-Eleanor merre van? – kérdeztem

-El kellet mennie egy dívatbemutatóra Párizsba, hiszen ö is kifutóra lép. – jött a válasz a mindig mosolygós Louistól.

Felmentem a szobámba és úgy döntöttem hogy egy frissítő zuhanyt veszek. Be is zárkóztam, a meleg víz nyugtató hatással volt rám. Nem tudom mennyi időt tölthettem ott amikor kopogásra lettem figyelmes. Fogadjunk hogy Harry az, ahogy ismerem ő lesz az.

-Harry! Húzz innen – nevettem el magam

-Szia Andi. Dani vagyok. – szólalt meg az ajtó előtt álló „idegen”

-Ja az más 2 perc és megyek. – szóltam ki.

Kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és magamra kaptam a ruháimat amit bevittem, és már mentem is a szobámba ahol Dani várt.

-Szia –szólt kedvesen ahogy beértem

-Szia

-Látom sokkal jobb bőrben vagy

-Hát mondhatjuk – mosolyodtam el.

-Csak azért  jöttem hogy meghívjalak a most szombati fellépésemre itt  Londonban. Gondoltam olyan „békülés” képen jó lesz, útánna meg elmehetünk valahova

- Ööö persze végül is mért ne……szerintem rá is érek – válaszoltam.

-De szuper. Akkor tessék itt van a belépőd hogy be tudj jönni a színpad mögé is, Liammel fogsz jönni. Alig várom már, nagyon köszönöm hogy eljössz – ölelt meg.

-Igazán semmiség. De hányra is kell menni?

-Hát 5-kor kezdődik de ha akartok korábban is jöhettek. Na de bocsáss meg nekem mennem kell mert próbám lesz.

-Rendben szia ,érezd jól magad – köszöntem el tőle.

-Köszi meglesz szia – kiabált vissza már az ajtóból.

Ahogy kiment jött Hazza ’váltásként’.

-Szia gyönyörűség, látom jóba lettetek Dani-vel.

-Szia hát igen mondhatjuk.

-Figyelj a többiekkel arra gondoltunk hogy lazítás képen elmehetnénk valami aqua parkba vagy uszodába hiszen meseszép időnk van ma. – mondta költőien.

-De ma próbátok van nem? – kérdeztem

-Paul hívott reggel hogy mára szabad napot kaptunk. Szóval, mit mondasz?

-Ez esetben viszont semmi akadályát nem látom, ha csak… - kezdtem bele és közelebb léptem Harry-hez és játékosan a szemébe néztem.

- Ha csak….? – kérdezte  már ö is játékosan.

-Ha egy bizonyos személy tudja magát fékezni mert hiszen én még „kislány vagyok” – mondtam és puszit nyomta Hazza arcára majd sarkon fordultam és elindultam.

-Azzal nem lesz baj ha az a kislány bír majd magával – kapott el derekamnál fogva és magához húzott.

-Akkor mehetünk –nevettem el magam

-Helyes akkor szolok a többieknek – mondta és kiment.

Szép lassan a szekrényemhez mentem és gondolkodni kezdtem hogy mit is vegyek fel….

-ZSANIIIIII – kiáltottam el magam

-Igen mondjad- rohant be lihegve

-Semmi csak gondoltam mostanság olyan keveset beszélgetünk csak ketten, segítenél kiválasztani mit vegyek fel?

-Mi az hogy….hát persze. A mestert hívtad segítségül. – mosolyodott el és neki állt feltúrni a szekrényt.

-Na és mi van Louissal? – kérdezgettem meg.

-Hogy érted hogy mi van? – játszotta a hülyét, mondjuk nem kellet sokat játszania rajta mert alapból hülye. :P de ez most más volt.

-Tudod te azt nagyon jól!- szóltam rá

-Nem tudom miről beszélsz

-Zsani könyörgöm  6 éve ismerlek, tudom hogy közöttetek izzik a levegő, meg hát a vak is látja. Meg tudod nekem mindent elmondhatsz.

-Na jó de El-nek egy szót se! –kötötte a lelkemre.

-Oké – mosolyogtam.

-Istenem annyira aranyos az a srác…..kedves, figyelmes bolond…. –sorolta Zsani

-Mint te –szóltam közbe

- Pontosan….jaj annyi mindent adhatnék én neki – sóhajtott egyet  mire csak nevetni tudtam

- Mrs. Styles ne röhögj! -.pirított rám mosolyogva

-Igenis Mrs.Tomlinson –már olyan hangosan nevettem hogy szerintem lent is hallották.

-Ezt most megkeserülöd te! –esett nekem egy párnával Zsani

-Állok elébe –ugrottam fel.

Még vagy 10 percig így szórakoztunk aztán kiválasztottuk a ruhánkat.

Zsani emelett a ruha mellet döntött:

 Míg én emelett:

Anasz is csatlakozott hozzánk ahogy kész lett. Nagy meglepetésünkre sikerült mind a hármunknak ugyanolyan cípöt felvennie csak más színben. Csináltunk is egy képet amit persze rögtön felraktam Instagrammara.

„Best Friends Forever" #Zsaniika #Anasz

-Kész vagytok már? – hallottuk lentről a már türelmetlen fiúk hangját

-Jól van megyünk már –kiálltottam le .

Felkaptuk a törülközőket és a táskánkat. Niall hozni akart kaját is de Liam csak kiröhögte

-Majd útközben eszünk valamit – mondta Zayn

-Ja Niall majd útközben..igaza van Zaynek hallgass rá – szólalt meg Fanni

-Indulhatunk? – kérdezte Liam aki ebben a perecben toppant be hozzánk az előszobába, felfújható kar úszókkal a karján. Garantált nevetés volt.

-Persze de csak ha ezt levakarod magadról – mondta még mindig nevetve Harry

-Na Let’s Go! – kiáltotta el magát Zsani

- Várj! Perrie hol van? – kérdeztem

-Már a kocsiban ül – mondta Zayn

-Akkor indulhatunk – mondtam és elindultunk a kocsik fele. 2 autóval mentünk. Az egyiket Louis vezette a másikat Harry. Na ebböl is nagy viták lettek hogy ki hova üljön. Végül Louis-hoz beszállt hátra Niall, Fanni, és Anasz. Az anyós ülésre meg behuppant Zsani, aminek Lou nagyon örült. Harry mellé meg hát egyértelmű hogy én ültem. Hátra meg Zayn, Perrie és Liam ült be. Elég vicces volt ez a ’veszekedés ’ hogy ki hova szálljon be de megoldottuk. Fél óra rendezkedés után végre elindulhattunk.

Sajnálom hogy ilyen későn hoztam részt csak itt a nyár meg nagyon időm sincs ezért úgy döntöttem hogy már csak pár részt hozok amivel véglegesen lezárom az egészet.Nagyon szépen köszönöm hogy annak ellenére hogy ritkán hozok részeket annak ellenére is akad olyan aki olvassa. Hálás vagyok nektek és Zsaninak is aki segít nekem ennek a blognak a szerkesztésében. Remélem tetszett és várom továbbra is a komikat ;) Ja meg persze ha tetszik a blog akkor iratkozz fel :) Kövi rész nem tudom mikor lesz de igyekszem.

 
 

Trailer!!

Sziasztok.Ugy ereztem hogy a blogom mar eljutott arra a szintre hogy legyen trailere.Igy megkertem egyik kedves directioner ismerosomet aki szivesen megcsinalta nekem. Remelem tetszik :) TRAILER!!! :)

SORRY

Sziasztok.Nagyon sajnalom hogy regota nem hoztam uj reszt de nincs ra idom de holnap mar hozok es dupla reszt.Az irasomert meg elore is bocsanat de telefonrol nem tudok. Szoval sajnalom rettenetesen de igyekszem. Es ha lehet akkor szeretnem ha megirnatok a velemenyeteket vagy eszre veteleiteket e-mail.ben nekem. E-mail cimem: foreveryoungdirectioner69@gmail.com     elore is koszonom es megegyszer nagyon sajnalom  :)

26.Fejezet

-Hát oké. –mondta majd lehámozta kezem az övéről és elindult kifele.

-Harry kérlek ne! –szóltam utána.

-Akkor elmondod? – fordult vissza

Én csak bólintottam hogy persze, visza jött és leüllt mellém.

-Na haljam!

Nagyon nehéz volt neki elmomondanom, nem tudtam hogy kezdjek bele. De tudtam hogy muszály elmondanom különben elmegy……és lehet hogy végleg. Így nagy levegőt vettem, letöröltem a könnyeimet, gondolataimat össze szedtem majd mélyen a szemébe néztem. Rabul ejtő zöld szeme csak úgy csillogot, de arcán a fájdalom és düh keveréke látszodott. Tudtam hogy miatam hiszen félt engem.

-Hát Zsanival unatkoztunk így elkezdtünk telefonozni. Ö Fruit Ninja-zott én meg felmentem twittere. – hangom elcsuklott és elfordítottam a fejem. Nem tudnék ezek útán a szemébe nézni. Megkért engem hogy ne tegyem de én azért is megnéztem, kiváncsi voltam mitől félt ennyire……mostmár tudom

-Hogy mit csináltál? – tágultak ki szemei – Andi mit mondtam én neked? Ennyit ér a szavam? – orditott rám. Sose beszélt így velem…..tudtam hogy megérdemlem de akkor se esett jól, meg megilyesztett. Sirni kezdtem. Arcomat a kezembe temetve kezdtem sirni.

*Harry szemszöge*

Mikor meghallotam hogy Andi mit csinált nagyon mérges lettem.

-Kifejezetten megkértelek hogy ne –förmedtem rá utólag.

Sirva fakadt, de én nagyon mérges voltam. Felálltam és járkálni kezdtem a szobában…..Andira néztem és láttam hogy nagyon sír. Szívem majd meg szakadt….ez is miattam volt….nagyon durván ráorditottam.

-Sajnálom – öleltem meg, csak enyit tudtam mondani, nem tudtam hogy most mit tegyek. – kérlek bocsáss meg nem akartam veled kiabálni. Csak szeretlek és féltelek. Remélem megérted. – suttogtam a hajába miközbe szorosan öleltem magamhoz. Nem gondltam volna hogy ezek után még igy fog viselkedni Andi de visszaölelt. Annyira jól esett karjaimba tartani öt.

-Na ne sírj kérlek – távolodtam el töle és arcára nétem. Szemei ki voltak sírva, rettenetes volt így látni, a szívem szakadt meg. Közelebb hajloltam és letöröltem könyeit az arcáról.

-Na és mi volt még? – kérdeztem most már higattabban.

Andi megint elkezdett sírni és a fejét rázta.

-Kérlek mond el! Nem fogok kiakadni megígérem. – fogtam meg a kezét.

-Hát a ra…ra…rajongotok. – nyögte ki

-Mit csináltak????

-Rengeteg fenyegető üznetet kaptam, meg csúnya jelzőkkel illetek. Pedig nem ártottam nekik. Úgy érzem hogy nem érdemlem meg ezt. – mondta de az arcán látni lehetett hogy ez nagyon mélyen hatott nála.Teljesen össze zuhant.

Magamhoz öleltem és úgy ültünk tovább.

*Liam  szemszöge*

Nagyon idegesek voltunk Hazz már vagy 1 órája bement és nem jött ki….nem tudtuk Andiról semmit. Szinte mindenki végig csendben volt. Niall és Fanni melletem ültek, Fanni nagyon sírt Niall meg csak ölelte hogy megnyugódjon a szerencsétlen lány. Louis és El is csak ülltek és nézetk maguk elé

. Zayn és Perrie kézen fogva álltak melletem és bambultak ki a fejükől. Szerintem Zayn még fel se fogta igazából hogy mi történt. Zsani meg szegény egymaga állt mint valami szerencsétlenség. Tudtam hogy ez őt is megviselte de Zsani csodálatos lány. Legyen bármilyen helyzet ő erős marad és nem mutatja ki félelmét. A siralmas csendet Zsani telefonja zavarta meg. Persze hogy F.U.N volt a csengőhangja. Felvette és elment hogy nyugodtan tudjon beszélni. Én továbbra is csak ültem és a földet néztem ,mikor egy ismerős kéz megfogta a vállam. Zayn volt az.

-Nyugalom haver minden rendben lesz Dani-vel. – mondta

-De engem most nem érdekel Dani ő csak féltékeny, inkább Andi miatt aggódom. Nem tudunk róla semmit.

-Nyugódj meg hidd el hogy jól van! Meg most bent van vele Hazza, fogadni merek hogy ez neki már egy szívmelengető dolog. – jött oda El a maga kedves aranyos mosolyával.

-Igazad van Eleanor. – mondtam . Az a csend kezdett egy kicsit oldodni mikor vissza jött Zsani.

-Baj van? – kérdeztem töle

-Áhh nincs csak a bátnőnk hívott mert látta az újságban a hírt hogy mi történt Andival és aggódtak. – mondta teljes komolysággal.

Még egy ideig így beszélgethettünk amikor a folyosó végéről ismerős hangot hallotam meg.

-Sziasztok – mondta Danielle

-Szia – köszönt mindenki illedelmesen.

-Még is csak bejöttél? Mivan azal hogy nem vagy hajlandó bejönni Andihoz? – kérdeztem tőle kicsit flegmán.

-Nagyon bunkó voltam tudom, de Andi már közénk tartozik szóval itt vagyok. Nem szeretnék vele haragba lenni – mondta és mosolygott.

Nagyon jól esett nekem hogy probálja elfogadni Andit. Ez kedves gesztus volt tőle.

*Andi szemszöge*

Harryvel csak öleltük egymást. Annyira jó volt összebújni vele, karjaiban biztonságban éreztem magam mindig.

-Harry – mondtam

-hmmmm? –hümmögött fel

-Zsaniék és a fiúk jól vannak?

-Persze, itt vannak kint – emelte fel a fejét a vállamról.

-Tényleg? – mosolyogtam

-Igen és még Eleanor és Perrie is itt van - tette hozzá.

-Jaj kérlek hívd be őket is! Látni szeretném őket – kértem Hazz-t

Felállt és az ajtó fele ment. Mielött kiment még rám nézett, kacsintott, és távozott. Annyira édes hogy még azok után hogy nem ’fogadtam neki szót’ ezek után is ugyanúgy bánik velem. Nagyon szeretem, most elösször érzem az életemben hogy akit szeretek az nem akar átverni.

*Harry szemszöge*

Kimentem a töbiekért mert Andi megkért. Nagy meglepetésemre Danielle is ott volt mire kimentem. Pedig ő nem nagyon bírja a kedvesemet.

-ööö srácok Andi magánál van és megkért hogy hívjalak be titeket is mert látni szeretne titeket

-Jaaj de jó végre – futott máris be Pezz , El és Zsani.

-Gyere Liam te is – mondta Dani és a lányok után eredt. Mi férfiak meg lemaradtunk.

-Minden rendben Hazz? – kérdezte Lou

-Hogy érted hát persze, végülis nem engem ütött el egy autó.

-Louis nem így értette, nagyon zaklatottnak tünsz. – mondta Zayn

-Nincs semmi nyugodjatok meg csak megilyedtem hogy elveszítem. Nagyon szeretem.

-Úgy érzed hogy ő lesz az a bizonyos lány? – kérdezte Liam

-Szerintem igen. Semmi kétségem felé, nagyon szeretem úgy mint még soha senkit.

*Andi szemszöge*

Perrie rohant be elsőnek az ajtón és a nyakamba ugrott, már amennyire tudott. Utána jött El, Fanni, Zsani és hatalmas meglepetéseme Danielle is.

-Sziasztok – mondtam

-Jaj te lány!Többet ilyet ne csinálj! – mondta Fanni

-Igen igaza van! Ha mégegyszer így megilyesztesz minket esküszöm hogy megöllek – nevette el magát Zsani.

-Jól vagy csajszi? – kérdezte Pez mikor már elengedett amire én csak bólintottam.

Bejöttek a fiuk is.Niall a maga mosolygos aranyos módján oda szaladt és nulláról az arcomba mosolygott.

-Már nagyon aggódtunk –jött oda Louis

-Többet ilyet ne csinálj! – tette hozzá Liam

Mindenkin látszott hogy egy kicsit megkönnyebbült, nagyon örültem hogy itt voltak velem. Ők tényleg befogadtak magukhoz. Még egy olyan 20 percet beszélgettünk, persze Harry végig fogta a kezem és melletem volt.

-Nem tudom hogy ti hogy vagytok vele de én ettöl a sok érzelemtől éhes lettem – mondta Niall

-Jaj igen hogy is gondolhattuk volna hogy kibírsz 2 órát evés nélkül – nevette el magát Zayn. Erre mindenki nevetni kezdett.

-De most komolyan! – komolyodott meg a kis ír manó.

-Most hogy mondja én is az vagyok….ma még szerintem senki nem evett semmit. – csatlakozott Fanni.

-Jaja igazuk van én is éhen halok – helyeseltek a többiek.

-Menjünk Nando’s-ba! –kiáltotta el magát Niall.

Mindenki rám szegezte tekintetét majd Liam közeklebb lépett.

-Nem haragszol ha mi most….. –kérdezte

-Jaj dehogy is! Menjetek nyugodtan, nem kell itt lenni velem végig, folytassátok a dolgaitokat, nem akarom hogy miattam abbahagyjátok.

-Rendben akkor mi megyünk! Legyél jó,vigyázz magadra! Majd még jövünk. Szia – mondta Louis és a fiuk már el is tüntek. Csak El, Pezz, Dani, Zsani és Harry maradt.

-Na és Zsani mivan a tudod kivel? – kérdeztem mikor mindenki kiment már, persze Louisra gondoltam de El miatt nem mondtam ki a nevét. Zsani okos lány rögtön tudta kire/mire célzok.

-Jaj semmi, uhh jó hogy mondod azzal a bolondal beszélnem kéne – mondta

-Akkor menjél! – tettem hozzá

-Nem nem hagylak itt!

-Ez parancs volt – mondtam de mostmár hangosabban

-Jó, de tényleg vigyázz magadra! És hívj ha megtudsz valamit! –ölelt meg

-Rendben de te is!

Zsani is elment, kínos csend lett amit Dani tört meg.

-Andi

-Igen –forditottam oda a fejem illedelmesen, de nem nagyon akartam hiszen nem bír engem, így én se őt. De illedelmes voltam így megtettem.

-Beszélhetnénk?

-Persze – mondtam kedvesen, és El-re meg Pezz-re néztem

-Ö most jutott eszembe hogy nekem fontos dolgom van és Pezz is kéne hozzá – mondta El és Perrie-re nézett

-Ja tényleg igen…..hogy is felejthettem el – mondta Pezz. Sose tudtak  jól „füllenteni”

-Sziasztok – köszöntek el és ők is elmentek.

Dani csak nézett rám és várt az alkalomra, tudtam hogy négyszemközt akar beszélni de nem tudtam hogy ezt hogyan mondjam meg Hazzának, hiszen ő meg el se akart engedni.

-Harry drágám, beszélhetnénk Danielle-el négyszemközt? – néztem a melletem ülő göndörkére

-Persze – mondta de a fájdalom hallatszott a hangjában.

-Köszönöm – nyomtam egy puszit az arcára mielött még kiment.

Kiment Hary is és ketten maradtunk Danivel. Oda jött mellém és leüllt oda ahol korábban a szerelmem üllt.

-Figyelj Andi! Tudom hogy a kapcsolatunk a kezdetektől fogva nem volt a legjobb, és szeretném ha ez megválltona. Tudom nagyon ellenséges voltam veled de csak azért mert féltékeny voltam rád. – hattalmasat döbbentem mikor ezeket kimondta, pont rám féltékeny? El se hittem de hallgattam tovább – Azért voltam az mert Liam annyit áradozott rólad hogy milyen aranyos és kedves vagy. És erre nagyon féltékeny lettem mert féltem hogy elveszítem. De mostmár tudom hogy nem fog bekövetkezni hiszen láttam hogy mennyire szeretitek egymást Harry-vel. Meg hülye voltam hogy ilyeneket feltételeztem rólad, hogy elvennéd Liamet tőlem. Tudom hogy hibáztam és szeretném helyre hozni. Kaphatna a mi ’barátságunk’ még egy esélyt? – fejezte be és rám szegezte tekintetét.

 Hirtelen kőpni nyelni nem tudtam. Danielle nagyon gyönyörű lány…..Liam mért hagyná ott őt egy olyan magamfajta egyszerű lányért? Nagyon örült gondolatai voltak

-Persze, kezdjük újra – mondtam és eleresztettem egy kedves mosolyt felé amitől ő is boldog lett.

-Szupeeeeeer – kiáltott fel. Ekkor bejött egy orvos.

-Jónapot Andrea! Van egy jó hírem. –mondta

-Jónapot! Tessék mondani doktor úr. – mondtam

-Semmilyen maradandó sérülése nem lett, és még éjszakára bent tartjuk ha nem lesz semmi gubanc akkor holnap délelöt már mehet is.

-Ez nagyon jó hír köszönöm.

-További szép napot kívánok – mondta és kiment

-Dejóóóóó. Akkor Andi ha holnap kiengednek akkor ha eljönnél a szombati fellépésemre? – nézett rám boci szemekkel Dani

-Lehet róla szó – mosolyodtam el.

-Köszönöm – ölelt meg Danielle, tényleg rendesnek tünik de majd meglátjuk mi lesz a végén.

-Viszont neharagudj de mennem kell mert próbám van – mondta

-Rendben szia

-Szia

Ahogy kilépett az ajtón én rögtön a telefonomhoz nyultam. Nem akartam hogy bárki is lássa hogy megint azt nyomkodom mert ha Harry megtudja…fuuu nagyon mérges lesz. Felmentem twittere de mielött olvasni kezdtem volna az üzeneteket megfogadtam magamnak hogy nem érdekelnek az utálkozók. Elkezdtem legörgetni az üzeneteket folyton csak azt olvastam hogy „Megérdemelte’ Hülye liba!!” De nem érdekeltek. Mert megfogadtam hogy erős leszek, és nem gondolok másra csak a jó dolgokra az életemben mint például Harry. Az egész délutánom a telefonom nyomkdásával töltöttem. Szerintem életembe nem nyomkodtam ennyit egy telefont se, mint most. Este fele még egy növérke bejött megkérdezni hogy minden rendben van-e meg hogy hozhat-e valamit és aztán semmi. Lassacskán én is elaludtam. Reggel hihetetlen dologra kelltem….

Köszönöm az eddigi komikat és sajnálom hogy ritkábban tudok részeket hozni csak itt az év vége :S Remélem tetszett és várom a komitokat!:D

25.Fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam a kövit de a komik se jöttek és közben a gépemet is elvették :S Nagyon köszönöm a kedves komitokat <3 És a segítséget is köszönöm Zsanettnek <3:)) Remélem tetszik az új rész. És nagyon szépen kérlek hogy ha tetszk akkor komizzatok! Jó olvasást! ;)

*Harry szemszöge*

Andit bevitték az orvosok egy ajtón ahova nem mehettem. Ott kellet várnom, hát engem majd megölt ez a várakozás. De addig nagyon sokat gondolkodtam, valahogy muszáj megvédenem. Csak sajnos még mindig nem tudtam hogy miért csinálta ezt. Annyira zavar ez a dolog. Végig a kezemet tördeltem, nagyon ideges voltam. Gondolat menetemet a teefonom csörgése zavarta meg. A managmentünk volt az.

-Hol a fészkes fenébe vagytok? Zayn ki van kapcsolva, Louis mindig kinyomja Liam meg nem veszi fel…..hova a francba mentetek? – ordibált bele a telefonba ahogy felvettem

-Először is nyugodj meg és ne kiabálljál velem ha lehet – szóltam teljes nyugodsággal

-Nem nyúgszom meg!!! Azonnal húzzatok ide visza mert nagy baj lesz.

-Nem érdekel mit mondasz mert hogy csak tudd Andi kórházba került mert elütötték és én nem megyek el mellőle! – ordibáltam vele

-Ja hogy erről van szó? Már megint az a fruzska van a háttérben? Nagyon nem örülök hogy együtt vagytok mert teljesen elvette a józan gondolkodásodat! Tudod első a munka!

-Rohadtul nem érdekel mit gondolsz vagy mi tetszik neked vagy mi nem! Szeretem Andit! És ha még egyszer le mered fruzskázni esküszöm hogy nagyon megbánod! – fakadtam ki

-Nem Harry te nem lehetsz együtt ezzel a kis csajszival mert nem tudsz normálisan a munkára koncentrálni és tudod most kezdődik megint egy túrné.. – kezdett bele.

Ekkor megláttam egy orvos kijönni azon az ajtón ahova kb.: 20 perce Andit vitték be.

-Bocs de most nem érdekel majd megbeszéljük – nyomtam ki.

Odarohantam gyorsan az orvoshoz aki kijött. Megfordult és már épp megszólaltam volna amikor elkezdett beszélni.

-Maga Andrea hozzátartózója?

-Igen

-Andrea még mindig egy kisebb kómában van, de nem súlyos. Fel fog épülni. Komolyabb sérűlései nincsenek, kisebb karcolásokkal megúszta. Várjon egy percet mindjárt megkérdezem hogy bemehet-e hozzá.

-Rendben köszönöm doktor úr. – mondtam és visza ültem a „helyemre”.

Ekkor hatalmas ricsajt hallotam meg a recepció felöl, a hangok ismerősek voltak. Nemsokára a hanghoz arcok is társultak és akkor a sejtésem beigazolodott. Perrie, Zsani, El és a fiúk voltak azok.

*Liam, szemszöge*

Éppen Andihoz tartottunk be a kórházba. A telefonom egyfolytába csörgött, Danielle volt az. Hiszen mielött elindultunk volna azelött szoltam Daninek az egészről aki nem nagyon díjjazta a dolgot, hogy én bemegyek Andit meglátogatni. Nem tudom de Dani nem nagyon fogadta el Andit, viszont  Andi Harry barátnője tehát mostmár a „családunk” része. Elegem lett a folytonos telefonokból ezért kikapcsoltam hogy ne is idegesítsem magam rajta.

-Liam minden rendben? – jött a kérdés Zsanitól

-Igen persze minden – próbáltam hihetően válaszolni

-Te tudod, de bármi van, velem nyugodtan megoszthatod. – mondta kedvesen

-Nagyon köszönöm. – mosolyogtam rá.

*Louis szemszöge*

Bementünk a kórházba, Hazz már a folyoson üllt és láthatólag nagyon ideges volt, mert csak olyankor tördeli a kezét. De hát ez csak természetes én is így viselkednék ha El lenne ebben a helyzetben.

-Na mivan Harry? Megtudtál már valamit? – kérdeztem mikor oda értünk.

-Csak annyit hogy egy kisebb kómában van amiből föl fog épülni, meg kisebb karcolásokkal meguszta.

-Jaj szegény Harry. Nyugódj meg hidd el minden rendben lesz. Andi rendbe fog jönni. – ölelte meg Pezz Harry-t, de már mind a ketten sírtak.

Ekkor jött egy orvos.

-Magunk mind Andrea hozzátartozói?

-Igen – mondta könnyes szemmel a kis szöszi

-Andrea kezd magához térni, viszont csak egy valaki mehet be hozzá. Nem nagyon kéne most fel zaklatni

Ekkor Harry-nek a szeme felcsillant és ránk nézett. A pilantásából le tudtam venni hogy mire gondol. Zsanira nézetem és bólintottam.

-Menjél! Amint látom most neked nagyobb szükséged van arra hogy lásd – mondta Zsani és intett.

Ekkor Harry-t mint ha puskábol lötték volna kis, felpattant és elindult az orvos irányába aki bevezette azon az ajtón ahova Andit vitték

*Harry szemszöge*

Bementünk azon a ’bizonyos’ ajtón. Egy hoszzú folyosó nyilt meg elöttünk ahol minden tiszta nyüzsgés volt. Elmentünk egészen a 17-es kórteremig.

-Kérem ne nagyon zaklassa fel – mondta az orvos és már el is ment.

Bementem hozzá, ott feküdt és arca tele volt sebekel és hegekkel. Borzalmas volt őt így látni. Oda mentem és leülltem az ágya mellet lévő székre. Egy darabig csak néztem ahogyan szuszog. Melkasa ritmusosan moozgott fel és le. Megfogtam a kezét  és sírni kezdtem. Rettenetes volt a látvány. Visszajöttek a képek a balesetről. Nembírtam tovább. Lehajtottam a fejem és úgy zokogtam tovább.

*Zsani szemszöge*

Láttam hogy Lou és El között még nagy a fezsültség. Nem bírtam nézni.

-El, beszélhetnék veled öt percre? – kérdzetem félénken

-Persze – mondta egy mosoly keretében.

Elmentünk a folyosó végéig ahol senki nem halott már minket és nem volt akkora a nyüzsgés sem.

-Na mondjad csajszi, mit szerttél volna?

-Figyelj, öööö hogy is mondjam. Louis és köztem nem történt semmi csak hát nagyon ki voltam akadva, szó szerint le voltam sokkolava és Louis csak megölelt. Kérlek ne haragudj Louis-ra, köztünk tényleg nincs semmi. –mondtam ekkor El megölelt, én most nem tudtam hogy ezt mire véljem csak álltam ott mint valami faszent.

-Nem haragszom senkire, elöször tényleg azt hittem hogy te meg ő, de hittem Louisnak. Csak tudod húzom egy kicsit az agyát. – kicsit eltávolodott tőlem és mosolyogva mondta.

-Akkor jó. Megnyugodtam. Nincs harag úgye? – kérdeztem

-Nincs – mondta és visszamentünk a fiúkhoz akik már kerek szemekkel néztek minket.

-Na mi a helyzet? – súgat nekem oda Louis úgy hogy senki ne vegye észre.

-Megoldva – súgtam vissza és kacsintottam.

 

*Andi szemszöge*

Kezdtem egy kicsit magamhoz térni. Arra figyeltem fel hogy valaki fogja a kezem. Kinyitottam a szemem és azt hitem ott helyben elbőgőm magam. Harry volt az, ő fogta a kezem. Fejét hasamra hajtotta és sírt.. Másik kezemet nagynehezen megemeltem és fejére helyeztem. Elkeztem fürtjeivel játszani, de annyira meghatott a látvány hogy már én is  majdnem sírtam. Egyszer csak fejét felkapta , és kisírt szemeivel rámnézett majd mikor meglátta hogy fent vagyok szemei kipattantak és szája mosolyra húzodott.

-Harry – mondtam hiszen még csak ennyit tudtam mondani

-Istenem Andi nagyon aggódtam. – mondta s közben felállt. – Láttam ahogy elütnek és …. – kezdett bele

-Cssssssss! Nyugodj meg! . mondtam neki s közben megfogtam a kezét.

-De Andi miért?Miért csináltad?

-Ez hosszú! – vágtam oda

-Andi együtt vagyunk ugye? Szeretsz?

-Igen Harry feltétel nélkül…

-Akkor viszont jóban roszban is együtt vagyunk! Kérlek mond el! Ha nem mondot akkor viszont elmegyek. – vágott közbe. Én csak könnyes szemmel néztem rá. Kb.:1 percig így voltunk.

-Hát oké. –mondta majd lehámozta kezem az övéről és elindult kifele.

-Harry kérlek ne! –szóltam utána.

-Akkor elmondod? – fordult vissza

Én csak bólintottam hogy persze, visza jött és leüllt mellém.

-Na haljam!

Folyt.köv :D

Köszönöm a hűséges olvasókat :) imádlak titeket. Remélem tetszett nektek viszont sajnálom hogy ilyen rövid lett. Igyekszem a következővel. <3

Sziasztok!Bocsássatok meg hogy mostanság ritkán hozok új részeket csak be kell valljam nagyon elhanyagoltam a tanulást és most bele kell húznom.Meg angolból is most lesz nekem szóbeli vizsgám....Szóval kb.hétfön vagy kedden lehet számitani új részre.Még egyszer bocsii

24.Fejezet

 Sziasztok!Itt van a következő rész:) Most így előre le szeretném szögezni hogy én NEM VAGYON ELEANOR ELLEN TEHÁT NEM EZÉRT FOGOM AZOKAT ÍRNI MERT UTÁLOM HANEM EZ VAN A BLOGBA!! SZÓVAL NE ÉRTSÉTEK FÉLRE NEM ELEANOR ELLEN VAGYOK!!!
Amúgy meg atya gatya 9100 oldalmegtekintés :3 Nagyon szeretlek titeket, bárcsak a rendszeres olvasók száma is így nőne..:S
Remélem tetszik ez a rész is:D Továbbra is kérek komikat;) Jó olvasást! :)

"-Csak sétálok egyet. - mondtam és már sírva szaladtam tovább.
Kiszaladtam az épületből , közbe potyogtak a könnyeim. Ekkor hatalmas baj történt.... "

*Zsani szemszöge*
Nem tudom mi történhetett. Semmi baja nem volt Andinak, mind a ketten tök nyugodtan ültünk és nyomkodtuk kocka módra a telefonunkat amikor egyszer csak felállt és elment. Megkérdeztem hogy hova megy de csak ennyit vágott hozzám : 'Sétálni'. Nem tudtam mi történhetett vele. Nagyon zaklatottnak tűnt. A fiuk meg próbáltak éppen, de ahogy Andi elszaladt utána 15 másodperc múlva Harry lépett be az ajtón.

*Harry szemszöge*
Éppen próbáltunk de kaptunk pár perc szünetet, úgy gondoltam ki megyek a csajokhoz, de persze Lou-val mert beszélni akartam vele.
-Nem jössz Lou? - kérdeztem tőle
-De várjál meg - szaladt utánam
-Na mond csak mi van köztetek?- kérdeztem
-Mi az hogy köztünk?
-Tudod te jól.....Zsani és közted, nagyon furik vagytok. Meg úgy tudtam te Eleanor-al jársz.
-Igen így van vele járok, de megmondom neked őszintén haver Zsaniban van valami különleges ,ami megfogott engem nagyon de ott van Eleanor és nem akarom megbántani mert nagyon szeretem őt is, de Zsani más. Neki a kisugárzása is meg minden.... - panaszolta
-Figyelj Louis beszéljek neked Zsanival?
-Nem kell mi már ezt megbeszéltük, tudod amikor a konyhába voltunk.
-Na és? mesélj! - utasítottam
-Hát elmondtam neki ezt az egészet hogy mi van, és annyiban maradtunk hogy csak haverok lehetünk. - keseredett el.
-Nyugalom pajtás,minden rendben lesz - biztattam.
Meg is érkeztünk a szoba elé ahol a lányok vannak, én mentem be elsőnek de csak Zsani volt ott,aki eléggé meg volt ijedve.
-Szia Zsani Andi merre van? - kérdeztem
-Szia hát eddig itt ült de fogta magát és elszaladt, azt mondta 'sétálni megy' - mondta
-SÉTÁLNI???HOVA???? -fakadtam ki
-Nem tudom azt mondta sétálni megy és elszaladt - vágta rá Zsani
Rögtön összenéztünk Lou-val.
-Hazz haver szerintem nem sétálni ment - mondta Lou ijedten
-Bassza meg - akadtam ki
-Zsani merre ment?Mondjad! - kiabálltam rá szerencsétlen lányra aki látszott nagyon meg volt ijedve de ebben a helyzetben is próbált erős maradni.
-Arra,de Harry mi a baj? - mondta de nem válaszoltam. Rögtön futásnak eredtem, otthagyva Zsanit és Louist.

*Zsani szemszöge*
Hazza Andi után futott és meg ott maradtam Louisal de nem sokáig mert én is utána futottam mögöttem meg Louis volt.
-Várj Zsani megyek én is - kiálltott utánam
-oké csak siess! -mondtam.Mert hát nem tudtam hogy mi van vagy Harry mér akadt ki ennyire,meg akartam tudni és ezért engedtem meg Louisnak hogy elem jöjjön ,különben nem engedtem volna meg.
Végig futottunk a folyosón egészen egy ajtóig ahol kiszaladtunk.
-Louis mond el mért akadt ki Harry - kérleltem
-Az a lényeg hogy mi értjük de inkább imádkozz hogy a sejtésem ne igazolódjon be. - mondta 100% komolysággal. Nagyon megijesztett. Hatalmas tömeg volt de most kivételesen nem Louis vagy Harry miatt ez más volt. Lábújjhegyre álltam hogy jobban lássam mi történik amikor Louis hangját hallottam meg
-Elkéstünk - mondta. De nem tudtam mire érti míg meg nem láttam.

*Harry szemszöge*
Kifutottam az épületből és futottam tovább az utcára mikor megláttam Andit futni. Sírt. Utána kiabáltam de késő volt, nem vette észre az autót amikor át akart futni a zebrán és.....és....és....elütötte az autó. És én ennek szemtanuja voltam, hát egy világ tört össze bennem de most nem volt időm kiakadni se. Azon nyomba odaszaladtam hozzá , fejét kezembe vettem, rettenetesen elkezdtem sírni, ahogy láttam ott hatalmas sebekkel az arcán, tiszta vér volt minden.

Percek alatt rengetegen lettek,nem kellet sok Louis és Zsani is ott termetek.
-Lou hívd a mentőket - utasítottam öt aki rögtön meg is tette.
-Pár perc és itt vannak - mondta
Egyszerűen nem bírtam,de még nem is tudtam hogy miért csinálta ezt mert nem volt magánál. Annyira szeretem és végig futott a fejemben egy kép sor hogy elvesztem azt akit nagyon szeretek,nem bírtam tovább.Magamhoz szorítottam és úgy ültem a földön amíg meg nem jöttek a mentők.

*Louis szemszöge*
Felhívtam gyorsan a mentőket és mindent elmondtam,majd közvetítettem Hazzának aki nagyon kivolt. Megfordultam és láttam Zsanin hogy nagyon kivan szegény, kapkodott a levegőért, hirtelen el sápadt a látottaktól. Megláttam hogy remegett, oda mentem és megöleltem ,hogy még véletlenül se essen össze. Amennyire nem 'bírt' engem a történtek után nagyon meglepett hogy mikor megöleltem ,fogadta sőt erősen szorított magához.Borzalmas volt Andit és Zsanit így látni.Egyszer csak vakú villanást láttam, azok a rohadt újság írók voltak.
-Hé ember mit képzelsz magadról? Más nyomorából te még pénzt akarsz keresni? Hogy lehet ekkora bőr a pofádon azonnal hord el innen magad!!! - fakadtam ki és mentem a testőrökhöz hogy tartsák távol ezeket a piócákat. Nem nagy sikerrel de visszább tessékelték őket. Nem kellet sokat várni megérkezett a mentő.

*Harry szemszöge*
Egész végig járt az agyam ,gondolkodtam.Mi van ha maradandó sérülése lesz?vagy megnyomorodik? sőt legrosszabb mi van ha meghal? Nem élném túl.

Megjött a mentő autó felrakták hordágyra a szerelmemet.
-Elnézést nagy baj lenne ha mennék magukkal?Nem akarom 'magára' hagyni - szóltam az egyik mentőshöz.

-Persze nyugodtan, jöjjön velünk -jött a válasz
égig fogtam a kezét amíg berakták a kocsiba, majd beszálltam én is és leültem mellé,de a kezét nem engedtem el. Féltem attól hogy 'véglel elveszítem'.Egész végig sírtam,egész úton a kórház fele.

*Zsani szemszöge*
Megláttam Andit csupa véresen,nagyon ki akadtam, szédülni kezdtem és nagyon rosszul lettem. A barát nőm ott fekszik és elütötték. Nem akartam elhinni. Kész ez nekem sok volt így. Nem bírtam tovább és ezt Louis is látta rajtam. Oda is jött és megölelt, lehet hogy hülyén hangzik de még jól is esett. Majd elment egy pár percre de visszajött és megint megölelt. Ha nem lettem volna lelkileg is szarul akkor ellöktem volna magamtól de most nem, most jól esett. Így oltunk míg Andit és Harry-t el nem vitték a mentősök. Mikor már elment az utcából a kocsi,és az emberek is kezdtek 'eloszolni' akkor eszméltünk föl mind a ketten.
-Atya világ - csak ennyit bírtam kibökni.
-Ahha szóval ez van - hallottam meg egy kedves hangot magam mögül.El olt az.
-Jaaj El ez nem az aminek hiszed - mentegetőzőt Lou
-Igen El hidd el neki,csak.... - kezdtem bele
-Nem érdekel hagyjatok mind a ketten békén engem. - jelentette ki és elment
-Lou menj utána beszéld meg vele,nem akarom hogy ezeket higgye rólunk. - utasítottam Louist.
-Rendben - mondta és elindult de még visszakiabált nekem  - Te meg menj be a többiekhez mert biztosan keresnek már minket. - kiabálta vissza.
Én elindultam vissza a fiukhoz akik meg már mindenhol minket kerestek.
-Ohh megvagy. Akkor nem ettek meg az idegenek - rohant oda hozzám Niall.
-Persze majd megesznek...hogy gondolhattál ilyet te lüke? - mondtam egy hatalmas mosoly keretében. Eközben Zayn és Liam is ott termet.
-Harryék merre vannak? - kérdezte Liam
Ekkor lehajtottam a fejem és megint sírni kezdtem. De Zayn megölelt és így szolt:
-Gyere üljünk le és beszéljük meg - mondta
-Perrie gyere itt vagyunk - kiabált vissza Liam és a szoba fele vettük az irányt ahol ültünk korábban Andival.
Leültünk mindannyian és minden elmondtam nekik, látszott rajtuk hogy meglepődtek de nagyon.

-De...de akkor be kell mennünk utánuk - jelentette ki Perrie és már fogta a táskáját és elindult.

-Igen szerintem is menni kéne, de előtte még szólók Danielle-nek.-mondta Liam
Pár perc múlva már az autó fele vettük az irányt hogy bemenjünk a kórházba.



Folyt.köv:DD Remélem tetszik:D Jó olvasást és komikat kérek szépen:) Igyekszem a köivel:DD