27.Fejezet

„Lassacskán én is elaludtam

Reggel hihetetlen dologra kelltem….”

Kora reggel lehetett, a nap sugarai már gyönyörűen sütöttek be a kórterembe ahol feküdtem. Szép lassan kinyitottam a szemem és borzasztóan meglepődtem. Harry ült a széken ami az ágyam mellett van, aludt. Próbáltam felülni, de a mocorgásomra felébredt.

-Jó reggelt álomszuszék – szóltam neki oda

-Neked is szerelmem – állt fel és lépett közelebb hozzám.

-Hogy hogy bent vagy?Úgy tudom, nektek ma próbátok van

-Nem tudtam aludni….anyira hiány érzetem volt mikor lefeküdtem, majd amikor kinyújtottam a kezem rájöttem, hogy te hiányzol mellőlem. Nem bírtam nélküled aludni szóval bejöttem hogy lássalak, hogy érezzem az illatodat. – mesélte nekem az előttem álló göndörség.

-Jaj Harry – húztam magamhoz egy ölelésre – szeretlek – suttogtam a fülébe mikor megöleltem.

Ekkor ’berontott’ az orvos.

-Jó reggelt Andrea – köszönt meglepően kedvesen

-Magának is

-Semmi baj nem volt a leletekkel és ma már elmehet. A nővérke éppen most csinálja a záró jelentést, ahogy az meg van mehetnek is.

-Hálásan köszönjük doktor úr – válaszolt helyettem Hazz

Az orvos biccentett egyet a fejével és kiment. Ahogy elnéztem Harry e csodás hír hallatán rettentő boldog lett.

*Zsani szemszöge*

Már hajnalba fent voltam. Nem tudtam aludni, mert semmit nem tudtam Andiról. Pedig fürtöcske mikor az éjszaka folyamán szólt nekem hogy bemegy hozzá azt mondta értesít hogy mi van. De nem írt…..Eleinte a számítógépemet bújtam de mikor meguntam arra gondoltam csinálok valami reggelit magamnak és a srácoknak, mert hát persze mindenki itt aludt kivéve El mert neki Párizsba kellet utaznia mert ott lesz egy dívatbemútató amin ő is kifutóra lép. Dani meg a családjánál volt. Ki is mentem szép halkan a konyhába hogy senkit ne verjek fel, körülnéztem hogy mi van , sok minden volt és nem tudtam hogy mit is csináljak. Olyan negyed óra gondolkodás után úgy döntöttem hogy csinálok amerikai palacsintát és hogy figyelembe vegyem egy kicsit a csajok ’étkezését’ egy kis gyümölcs salit is csinálok abból ami itthon van. Ránéztem az órára 6 óra volt. De jó akkor pont van ezekre időm –gondoltam magamba és neki álltam. Nem sokkal azután hogy neki álltam halk lépteket hallottam meg a lépcsőn lefele jönni. Először azt hittem hogy csak rosszul hallok de mikor egy ismerős hang szólalt meg a konyha ajtóban akkor tudtam hogy jól hallottam.

-Te mért nem alszol? Mégis mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte komásan Louis

-Jó reggelt neked is először. Amúgy ha nem látnád éppen reggelit csinálok. – válaszoltam.

-Jó reggelt. – tette hozzá most már  Lou

Tovább folytattam az étel elkészítését, de éreztem Louis tekintetét magamon. Nem kérdeztem meg hogy mit akar csak csináltam a dolgom. Előbb vagy utóbb megunja az álldogálást és elmegy. De tévedtem.

-Segíthetek? – kérdezte

Ekkor abbahagytam mindent megfordultam és a kicsit hiányos öltözetű bolondra nézetem. Elég vicces látvány volt ahogy ott állt előttem egy szál alsógatyában és kócos hajjal, a komás fejről meg ne is beszéljünk.

-Rendben  -sóhajtottam – de csak egy feltétellel!

Louisnak felcsillantak a szemei és bólintott.

-Ha felveszel még magadra valamit mert szeretnék ma még enni is. – nevettem el magam ami belőle is egy mosolyt csalt ki az ’oltásom’ ellenére is. Fel öltözött….hát mit ne mondjak nagyon vicces látványt nyújtott ahogyan fogta értetlenül a keverőt mega fején az a sapka szerű akármi is elég nevetséges volt. Miután elmagyaráztam hogy az a ’szerszám’ mire kell ami a kezében van folytathattuk a reggeli elkészítését. Olyan 40 perc múlva már készen is voltunk közös erővel. Persze addigra már mindenki felkelt, úgyhogy neki is állhattunk enni. Louis meg boldogan mesélte mindenkinek hogy ő is segített, meg hát persze az új tudását is megosztottam mindenkivel, hogy mi a keverő.

*Andi szemszöge*

Haza fele tartottunk, de egész úton hatalmas csönd ült a kocsiba. Nem bírtam, muszáj volt megtörnöm ezt a csendet mert rettenetes volt.

- Haragszol rám igaz? – kérdeztem félénken mire Harry csak hírtelen beletaposott a fékbe és rám nézett. Nagyon megilyesztett a reakciója. Nem ezt vártam tőle. Ilyennek még sose láttam.

- Hogy gondolhatsz ilyet?

-Nem tudom csak…. – úgy éreztem nem bírom tovább, könnyeim potyogni kezdtek

- Ne is gondolj ilyenre! Nem haragszom rád…. Sőt szeretlek –eresztett el egy mosolyt

- De ha én nem csináltam volna akkor nem lett volna ez az egész. – Hazz hatalmas kezével az állam alá nyúlt hogy felemelje a fejem.

-Ne is gondolj ilyenre! Nem tehetsz róla. Azok a bizonyos ’rajongók’ mentek nagyon messzire. Aminek meg is lesz a következménye.

-Ne Harry ne legyen…..inkább felejtsük el – kérleltem. Hiszen tudtam hogy nagyon sokat jelentenek nekik a rajongók hiszen ők juttatták oda őket ahol most vannak. Meg tudom hogy Harry nem tudna higgadtan viselkedni.

-Jó ezt majd megbeszéljük később – mondta

Haza érkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba ahol mindenki a konyhában ült és nevetgéltek.

-Sziasztok – szólaltam meg

-ANDIIIIIIII – rohant hozzám Niall

Mindenkinek köszöntem, majd körbenéztem és láttam hogy valaki ’hiányzik’

-Eleanor merre van? – kérdeztem

-El kellet mennie egy dívatbemutatóra Párizsba, hiszen ö is kifutóra lép. – jött a válasz a mindig mosolygós Louistól.

Felmentem a szobámba és úgy döntöttem hogy egy frissítő zuhanyt veszek. Be is zárkóztam, a meleg víz nyugtató hatással volt rám. Nem tudom mennyi időt tölthettem ott amikor kopogásra lettem figyelmes. Fogadjunk hogy Harry az, ahogy ismerem ő lesz az.

-Harry! Húzz innen – nevettem el magam

-Szia Andi. Dani vagyok. – szólalt meg az ajtó előtt álló „idegen”

-Ja az más 2 perc és megyek. – szóltam ki.

Kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és magamra kaptam a ruháimat amit bevittem, és már mentem is a szobámba ahol Dani várt.

-Szia –szólt kedvesen ahogy beértem

-Szia

-Látom sokkal jobb bőrben vagy

-Hát mondhatjuk – mosolyodtam el.

-Csak azért  jöttem hogy meghívjalak a most szombati fellépésemre itt  Londonban. Gondoltam olyan „békülés” képen jó lesz, útánna meg elmehetünk valahova

- Ööö persze végül is mért ne……szerintem rá is érek – válaszoltam.

-De szuper. Akkor tessék itt van a belépőd hogy be tudj jönni a színpad mögé is, Liammel fogsz jönni. Alig várom már, nagyon köszönöm hogy eljössz – ölelt meg.

-Igazán semmiség. De hányra is kell menni?

-Hát 5-kor kezdődik de ha akartok korábban is jöhettek. Na de bocsáss meg nekem mennem kell mert próbám lesz.

-Rendben szia ,érezd jól magad – köszöntem el tőle.

-Köszi meglesz szia – kiabált vissza már az ajtóból.

Ahogy kiment jött Hazza ’váltásként’.

-Szia gyönyörűség, látom jóba lettetek Dani-vel.

-Szia hát igen mondhatjuk.

-Figyelj a többiekkel arra gondoltunk hogy lazítás képen elmehetnénk valami aqua parkba vagy uszodába hiszen meseszép időnk van ma. – mondta költőien.

-De ma próbátok van nem? – kérdeztem

-Paul hívott reggel hogy mára szabad napot kaptunk. Szóval, mit mondasz?

-Ez esetben viszont semmi akadályát nem látom, ha csak… - kezdtem bele és közelebb léptem Harry-hez és játékosan a szemébe néztem.

- Ha csak….? – kérdezte  már ö is játékosan.

-Ha egy bizonyos személy tudja magát fékezni mert hiszen én még „kislány vagyok” – mondtam és puszit nyomta Hazza arcára majd sarkon fordultam és elindultam.

-Azzal nem lesz baj ha az a kislány bír majd magával – kapott el derekamnál fogva és magához húzott.

-Akkor mehetünk –nevettem el magam

-Helyes akkor szolok a többieknek – mondta és kiment.

Szép lassan a szekrényemhez mentem és gondolkodni kezdtem hogy mit is vegyek fel….

-ZSANIIIIII – kiáltottam el magam

-Igen mondjad- rohant be lihegve

-Semmi csak gondoltam mostanság olyan keveset beszélgetünk csak ketten, segítenél kiválasztani mit vegyek fel?

-Mi az hogy….hát persze. A mestert hívtad segítségül. – mosolyodott el és neki állt feltúrni a szekrényt.

-Na és mi van Louissal? – kérdezgettem meg.

-Hogy érted hogy mi van? – játszotta a hülyét, mondjuk nem kellet sokat játszania rajta mert alapból hülye. :P de ez most más volt.

-Tudod te azt nagyon jól!- szóltam rá

-Nem tudom miről beszélsz

-Zsani könyörgöm  6 éve ismerlek, tudom hogy közöttetek izzik a levegő, meg hát a vak is látja. Meg tudod nekem mindent elmondhatsz.

-Na jó de El-nek egy szót se! –kötötte a lelkemre.

-Oké – mosolyogtam.

-Istenem annyira aranyos az a srác…..kedves, figyelmes bolond…. –sorolta Zsani

-Mint te –szóltam közbe

- Pontosan….jaj annyi mindent adhatnék én neki – sóhajtott egyet  mire csak nevetni tudtam

- Mrs. Styles ne röhögj! -.pirított rám mosolyogva

-Igenis Mrs.Tomlinson –már olyan hangosan nevettem hogy szerintem lent is hallották.

-Ezt most megkeserülöd te! –esett nekem egy párnával Zsani

-Állok elébe –ugrottam fel.

Még vagy 10 percig így szórakoztunk aztán kiválasztottuk a ruhánkat.

Zsani emelett a ruha mellet döntött:

 Míg én emelett:

Anasz is csatlakozott hozzánk ahogy kész lett. Nagy meglepetésünkre sikerült mind a hármunknak ugyanolyan cípöt felvennie csak más színben. Csináltunk is egy képet amit persze rögtön felraktam Instagrammara.

„Best Friends Forever" #Zsaniika #Anasz

-Kész vagytok már? – hallottuk lentről a már türelmetlen fiúk hangját

-Jól van megyünk már –kiálltottam le .

Felkaptuk a törülközőket és a táskánkat. Niall hozni akart kaját is de Liam csak kiröhögte

-Majd útközben eszünk valamit – mondta Zayn

-Ja Niall majd útközben..igaza van Zaynek hallgass rá – szólalt meg Fanni

-Indulhatunk? – kérdezte Liam aki ebben a perecben toppant be hozzánk az előszobába, felfújható kar úszókkal a karján. Garantált nevetés volt.

-Persze de csak ha ezt levakarod magadról – mondta még mindig nevetve Harry

-Na Let’s Go! – kiáltotta el magát Zsani

- Várj! Perrie hol van? – kérdeztem

-Már a kocsiban ül – mondta Zayn

-Akkor indulhatunk – mondtam és elindultunk a kocsik fele. 2 autóval mentünk. Az egyiket Louis vezette a másikat Harry. Na ebböl is nagy viták lettek hogy ki hova üljön. Végül Louis-hoz beszállt hátra Niall, Fanni, és Anasz. Az anyós ülésre meg behuppant Zsani, aminek Lou nagyon örült. Harry mellé meg hát egyértelmű hogy én ültem. Hátra meg Zayn, Perrie és Liam ült be. Elég vicces volt ez a ’veszekedés ’ hogy ki hova szálljon be de megoldottuk. Fél óra rendezkedés után végre elindulhattunk.

Sajnálom hogy ilyen későn hoztam részt csak itt a nyár meg nagyon időm sincs ezért úgy döntöttem hogy már csak pár részt hozok amivel véglegesen lezárom az egészet.Nagyon szépen köszönöm hogy annak ellenére hogy ritkán hozok részeket annak ellenére is akad olyan aki olvassa. Hálás vagyok nektek és Zsaninak is aki segít nekem ennek a blognak a szerkesztésében. Remélem tetszett és várom továbbra is a komikat ;) Ja meg persze ha tetszik a blog akkor iratkozz fel :) Kövi rész nem tudom mikor lesz de igyekszem.