Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam a kövit de a komik se jöttek és közben a gépemet is elvették :S Nagyon köszönöm a kedves komitokat <3 És a segítséget is köszönöm Zsanettnek <3:)) Remélem tetszik az új rész. És nagyon szépen kérlek hogy ha tetszk akkor komizzatok! Jó olvasást! ;)
*Harry szemszöge*
Andit bevitték az orvosok egy ajtón ahova nem mehettem. Ott kellet várnom, hát engem majd megölt ez a várakozás. De addig nagyon sokat gondolkodtam, valahogy muszáj megvédenem. Csak sajnos még mindig nem tudtam hogy miért csinálta ezt. Annyira zavar ez a dolog. Végig a kezemet tördeltem, nagyon ideges voltam. Gondolat menetemet a teefonom csörgése zavarta meg. A managmentünk volt az.
-Hol a fészkes fenébe vagytok? Zayn ki van kapcsolva, Louis mindig kinyomja Liam meg nem veszi fel…..hova a francba mentetek? – ordibált bele a telefonba ahogy felvettem
-Először is nyugodj meg és ne kiabálljál velem ha lehet – szóltam teljes nyugodsággal
-Nem nyúgszom meg!!! Azonnal húzzatok ide visza mert nagy baj lesz.
-Nem érdekel mit mondasz mert hogy csak tudd Andi kórházba került mert elütötték és én nem megyek el mellőle! – ordibáltam vele
-Ja hogy erről van szó? Már megint az a fruzska van a háttérben? Nagyon nem örülök hogy együtt vagytok mert teljesen elvette a józan gondolkodásodat! Tudod első a munka!
-Rohadtul nem érdekel mit gondolsz vagy mi tetszik neked vagy mi nem! Szeretem Andit! És ha még egyszer le mered fruzskázni esküszöm hogy nagyon megbánod! – fakadtam ki
-Nem Harry te nem lehetsz együtt ezzel a kis csajszival mert nem tudsz normálisan a munkára koncentrálni és tudod most kezdődik megint egy túrné.. – kezdett bele.
Ekkor megláttam egy orvos kijönni azon az ajtón ahova kb.: 20 perce Andit vitték be.
-Bocs de most nem érdekel majd megbeszéljük – nyomtam ki.
Odarohantam gyorsan az orvoshoz aki kijött. Megfordult és már épp megszólaltam volna amikor elkezdett beszélni.
-Maga Andrea hozzátartózója?
-Igen
-Andrea még mindig egy kisebb kómában van, de nem súlyos. Fel fog épülni. Komolyabb sérűlései nincsenek, kisebb karcolásokkal megúszta. Várjon egy percet mindjárt megkérdezem hogy bemehet-e hozzá.
-Rendben köszönöm doktor úr. – mondtam és visza ültem a „helyemre”.
Ekkor hatalmas ricsajt hallotam meg a recepció felöl, a hangok ismerősek voltak. Nemsokára a hanghoz arcok is társultak és akkor a sejtésem beigazolodott. Perrie, Zsani, El és a fiúk voltak azok.
*Liam, szemszöge*
Éppen Andihoz tartottunk be a kórházba. A telefonom egyfolytába csörgött, Danielle volt az. Hiszen mielött elindultunk volna azelött szoltam Daninek az egészről aki nem nagyon díjjazta a dolgot, hogy én bemegyek Andit meglátogatni. Nem tudom de Dani nem nagyon fogadta el Andit, viszont Andi Harry barátnője tehát mostmár a „családunk” része. Elegem lett a folytonos telefonokból ezért kikapcsoltam hogy ne is idegesítsem magam rajta.
-Liam minden rendben? – jött a kérdés Zsanitól
-Igen persze minden – próbáltam hihetően válaszolni
-Te tudod, de bármi van, velem nyugodtan megoszthatod. – mondta kedvesen
-Nagyon köszönöm. – mosolyogtam rá.
*Louis szemszöge*
Bementünk a kórházba, Hazz már a folyoson üllt és láthatólag nagyon ideges volt, mert csak olyankor tördeli a kezét. De hát ez csak természetes én is így viselkednék ha El lenne ebben a helyzetben.
-Na mivan Harry? Megtudtál már valamit? – kérdeztem mikor oda értünk.
-Csak annyit hogy egy kisebb kómában van amiből föl fog épülni, meg kisebb karcolásokkal meguszta.
-Jaj szegény Harry. Nyugódj meg hidd el minden rendben lesz. Andi rendbe fog jönni. – ölelte meg Pezz Harry-t, de már mind a ketten sírtak.
Ekkor jött egy orvos.
-Magunk mind Andrea hozzátartozói?
-Igen – mondta könnyes szemmel a kis szöszi
-Andrea kezd magához térni, viszont csak egy valaki mehet be hozzá. Nem nagyon kéne most fel zaklatni
Ekkor Harry-nek a szeme felcsillant és ránk nézett. A pilantásából le tudtam venni hogy mire gondol. Zsanira nézetem és bólintottam.
-Menjél! Amint látom most neked nagyobb szükséged van arra hogy lásd – mondta Zsani és intett.
Ekkor Harry-t mint ha puskábol lötték volna kis, felpattant és elindult az orvos irányába aki bevezette azon az ajtón ahova Andit vitték
*Harry szemszöge*
Bementünk azon a ’bizonyos’ ajtón. Egy hoszzú folyosó nyilt meg elöttünk ahol minden tiszta nyüzsgés volt. Elmentünk egészen a 17-es kórteremig.
-Kérem ne nagyon zaklassa fel – mondta az orvos és már el is ment.
Bementem hozzá, ott feküdt és arca tele volt sebekel és hegekkel. Borzalmas volt őt így látni. Oda mentem és leülltem az ágya mellet lévő székre. Egy darabig csak néztem ahogyan szuszog. Melkasa ritmusosan moozgott fel és le. Megfogtam a kezét és sírni kezdtem. Rettenetes volt a látvány. Visszajöttek a képek a balesetről. Nembírtam tovább. Lehajtottam a fejem és úgy zokogtam tovább.
*Zsani szemszöge*
Láttam hogy Lou és El között még nagy a fezsültség. Nem bírtam nézni.
-El, beszélhetnék veled öt percre? – kérdzetem félénken
-Persze – mondta egy mosoly keretében.
Elmentünk a folyosó végéig ahol senki nem halott már minket és nem volt akkora a nyüzsgés sem.
-Na mondjad csajszi, mit szerttél volna?
-Figyelj, öööö hogy is mondjam. Louis és köztem nem történt semmi csak hát nagyon ki voltam akadva, szó szerint le voltam sokkolava és Louis csak megölelt. Kérlek ne haragudj Louis-ra, köztünk tényleg nincs semmi. –mondtam ekkor El megölelt, én most nem tudtam hogy ezt mire véljem csak álltam ott mint valami faszent.
-Nem haragszom senkire, elöször tényleg azt hittem hogy te meg ő, de hittem Louisnak. Csak tudod húzom egy kicsit az agyát. – kicsit eltávolodott tőlem és mosolyogva mondta.
-Akkor jó. Megnyugodtam. Nincs harag úgye? – kérdeztem
-Nincs – mondta és visszamentünk a fiúkhoz akik már kerek szemekkel néztek minket.
-Na mi a helyzet? – súgat nekem oda Louis úgy hogy senki ne vegye észre.
-Megoldva – súgtam vissza és kacsintottam.
*Andi szemszöge*
Kezdtem egy kicsit magamhoz térni. Arra figyeltem fel hogy valaki fogja a kezem. Kinyitottam a szemem és azt hitem ott helyben elbőgőm magam. Harry volt az, ő fogta a kezem. Fejét hasamra hajtotta és sírt.. Másik kezemet nagynehezen megemeltem és fejére helyeztem. Elkeztem fürtjeivel játszani, de annyira meghatott a látvány hogy már én is majdnem sírtam. Egyszer csak fejét felkapta , és kisírt szemeivel rámnézett majd mikor meglátta hogy fent vagyok szemei kipattantak és szája mosolyra húzodott.
-Harry – mondtam hiszen még csak ennyit tudtam mondani
-Istenem Andi nagyon aggódtam. – mondta s közben felállt. – Láttam ahogy elütnek és …. – kezdett bele
-Cssssssss! Nyugodj meg! . mondtam neki s közben megfogtam a kezét.
-De Andi miért?Miért csináltad?
-Ez hosszú! – vágtam oda
-Andi együtt vagyunk ugye? Szeretsz?
-Igen Harry feltétel nélkül…
-Akkor viszont jóban roszban is együtt vagyunk! Kérlek mond el! Ha nem mondot akkor viszont elmegyek. – vágott közbe. Én csak könnyes szemmel néztem rá. Kb.:1 percig így voltunk.
-Hát oké. –mondta majd lehámozta kezem az övéről és elindult kifele.
-Harry kérlek ne! –szóltam utána.
-Akkor elmondod? – fordult vissza
Én csak bólintottam hogy persze, visza jött és leüllt mellém.
-Na haljam!
Folyt.köv :D
Köszönöm a hűséges olvasókat :) imádlak titeket. Remélem tetszett nektek viszont sajnálom hogy ilyen rövid lett. Igyekszem a következővel. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése