8.Fejezet

Rettenetesen sajnálom hogy ennyi ideig nem hoztam új részt de kórházba voltam:/ Nagyon sajnálom de ma 2-esetleg ha jönnek a komik akkor 3 részt hozok;) Helyesirásom nem a legjobb kérlek nézézzétek el nekem:)  5 komi után lesz kövi!! Megint ajánlok zenét is : http://www.youtube.com/watch?v=TJmcU991p-w 


Harry rohant utánnam. Nem tudtam hogy mit akar ezért megvártam.
- Andi - lihegte - Nincs kedved valamikor...
- De igen Harry van kedvem - vágtam közbe
- Oké. Akkor majd hívlak - mondta egy elégedett mosoly keretében.
Rámkacsintott, sarkonfordult és elment. Csak ügyetlenül álltam ott és néztem ahogyan elmegy.....Egyszerüen nem tudom mi van velem , nem szeretem öt sőt csak barátként tudom elképzelni de még is van benne valami....valami rejtelmes ami mindig magával ragad....Gondolat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Fanni volt az. Megnyitottam az SMS-t és ez állt benne:
"Szia boloond:D Na mi újság hogy sikerült? Hivjál fel ;)"
Bementem az ajtón és megálltam a nappaliba ahol a tanárom éppen pakolta össze a cuccát apa meg idegesen ült. Ahogy meglátott odarohant hozzám és megölelt.
- Úgy aggódtam, merre voltál? - kérdezte és ekkor egy kicsit elhátrált tölem hogy szemügyre vegyen, tekintete a bokámon megakadt.
- Hát veled meg....-kezdte de én gyorsan közbe vágtam
- Mindent megmagyarázok.- probáltam megnyugtatani apámat.
- De most nem mert nekem mindjárt megy a gépem - jelentette ki a tanárom.
Ooh hát persze ö már megy is, teljesen ki ment a fejemből. Oda mentem hozzá és hosszan megöleltem a tanáromat is.
- Köszönök mindent - mondtam halkan. Ekkor meghallotam hogy elsirta magát.
- Ne nekem köszönd azt hogy tehetséges vagy. Inkább nekem kellene megköszönnöm amit értünk tettél,meg az iskoláért.-mondta könnyekkel küszködve
- De hiszen nem nyertem- mondtam elkeseredetten.
- Ez igaz de...- kezdett bele boldogan - Miután te ottmaradtál és mi haza jöttünk a zsüri eggyik tagja felkeresett minket telefonon és egy nagy összegü támogatást ajánlott fel az iskolánk részére.
- Hogy miii??? -tört ki belölem.
- Igen sikerült - mondta és megölelt.
El se hiszem...Igaz hogy már nem járok oda mert leérettségiztem már de akkor is olyan jol esett boldognak látni.
- De mostmár mennem kell. További sikereket kivánok neked az életben. - mondta könnyekel küszködve
- Én is magának - és én már sirtam.
Majd ahogy kitöröltem a szememböl a könnyeket már el is mentek. Igyhát fogtam magam felmentem a fürdöbe és letusoltam majd magamra vettem egy polot meg egy rövid gatyát és a szobámba mentem. Rögtön felhivtam Fannit
-Sziaaaaaaaaaaaaaaa - kiabállt bele
-Szia
- Na mesélj!- jelentette ki
- Öööö hát ez hosszu lenne én csak azért hivlak hogy arra gondoltam ...hogy ....nem is tudom hogy mondjam...
- MONDJAD MÁÁÁÁR -sikitott bele a telefonba
-Arra gondoltam hogy te meg a Zsaniék kijöhetnétek hozzám a nyárra - mondtam nyugodtan
Ekkor csak egy hatás szünet volt és ennyit hallotam
-Rendben jövöhéten indulunk - majd letette
Annyira boldog voltam legalább nem kell egyedül lennem . Ekkor megint eszembe jutott Harry....Nem hagyot nyugodni ez a gondolat...Nem tudtam mit csináljak vele. Ekkor kopogást hallotam az ajton.
-Megyek már - kiálltotam és elgondolkoztam hogy ki lehetett. Apa biztos nem mert neki van kulcsa. Lementem és ajtót nyitottam. El se hittem hogy ki áll az ajtómba...Liam ás Niall volt.
-Szia Andi - mondta Liam
-Jaj szisztok - mondtam fülig érő szájjal
-Nem zavarunk? - kérdezte Niall
- Nem gyertek csak be -mondtam zavartan
Beengedtem  és a nappali fele tereltem öket.
- Kértek valamit?- kérdeztem szégyenlősen
- Nem köszi én nem kérek semmit - jött a komoly válasz Liamtöl
- Én se kérek semmit- mondta aranyosan Niall.
-Ééééés minek köszönhetem látogatásotokat?- kérdeztem meglepetten
- Háát mi csak azért jöttünk hogy gra.... -kezdett bele Liam de Niall közbe vágott
- Harry miatt jöttünk - vágott bele
Nekem hirtelen mágállt egy pilanatra a szivverésem. Egy perc nyugtom sincs ettöl a Harrytöl...Élvezi hogy folytan a fejemben jár?
- Nem birtuk már hallgatni....egyfolytába csak rolad áradozik igy arra gondoltunk hogy meglátogatunk. - mondta mostmár kedvesen Liam
- Lehet egy kérdésem?- kérdezte Niall
-Persze - mondtam kicsit meglepődve
- Mit érzel Harry iránt? - szolt közbe Liam.
Ekkor megszolalt Niall telefonja.
-Bocsi ezt fel kell vennem. - mondta majd elvonult.
Mi addig csöndben ültünk. Nagyon ciki volt. Majd visszatért Niall idegesen.
- Bocsássatok meg de nekem el kell mennem mert Harryre rájött az  5 perc és Louis nem bir vele. - mondta komolyan és már el is ment
- ÖÖÖ mit értet azon Niall hogy "5 perc" ? - kérdeztem rémülten
- Épp erre akartam kijukadni - mondta és belekezdett egy hosszu mondandoba - Harry nagyon megkedvelt téged de attól fél hogy el fog téged vesziteni.
Erre nagyot vert a szivem és éreztem hogy elvörösödök.
- Andi figyelj nekem nyugodtan elmondhatsz mindent , nem fogom elmondani Harrynek. -mondta nekem megnyugtatóan
Úgy éreztem hogy megbízhatok benne. Így hát elkeztem mondani.
- Tudod Liam én sem tudom hogy mit érzek....merthát ne nézz hülyének de nekem még sose volt senkim..És Harry...hogy is mondjam..
-Nyomulos tudom- vágott közbe Liam
- Nem nem az a baj csak ha igy rá gondolok nem érzek semmit de van benne valami ami mindig rabul ejt amikor itt van...És én se tudom hogy most mi van.
- Komolyan nem volt senkid? Az hogy lehet hogy egy ilyen elbvölö, kedves lánynak nem volt senkije? - kérdezte meglepetten
Ekkor ugy éreztem hogy benne megbizhatok és elmondhatom neki a teljes igazságot.
- Őőő figyelj ez nagyon régen történt - kezdtem bele halkan és éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Ekkor Liam megfogta a kezem
- Nekem nyugodtan elmondhatod - mondta azon a mély férfias hangján
Ez a hang nagyon megnyugtatott.
- 6 éves koromba elkaptam egy betegséget ami megtámadta a hangszálaimat...És müteni kellet..Viszont nem kellet sok ahoz hogy megfulladjak mert ez egy daganat volt..perzse joindulatu...Csak hát a mütét után mély és fius lett a hangom...Mindenki rossz szemmel nézte...Megszoltak, kigyunyoltak, kiközösitettek....Egyedül maradtam..senki nem volt nekem. Egészen addig mig be nem kerültem a középsuliba. Ott lett pár barátom de attol még nagyon utáltak. Utolso évembe a sulinál viszont arra lettünk figyelmesek hogy folyamatosan ment el a hangom - mondtam és éreztem hogy megint sirok de folytattam Liam meg feszülten figyelt engem - Kiderült hogy megint elkaptam de mostmár sulyosabb volt. Megint müteni kellet. Rizikós volt a mütét..Megmondom öszintém féltem hogy nem kelek fel a mütö asztalról ......de sikerült...Visszakaptam a hangomat....de ezek után se tudott senkise elfogadni..CSak az az 5 ember...akiket nagyon szerettem...Tehát igy volt. -fejeztem be és Liamre néztem aki elsirta magát és megölelt
- Mostmár mindent értek. - mondta sirás közben
Jól esett az ölelése.
- Kérhetek valamit? -mondta pár percel késöbb megnyugodva
- Persze Liam mondjad...
- Legalább adj egy esélyt Harrynek hogy jobban megismerjen..ha megismered meglátod hogy nem olyan mint a többiek...kérlek szépen..nem akarom hogy lelkileg összetörjön ....olyankor nagyon tönkre teszi magát... -mondta és közbe idegesen az arcomat fürkészte a reakciómat fgyelve
Nem tudtam mit mondani...Megint elfogott az a fura érzés...Szivem hevesen vert és tenyerem izzadni kezdet... Megintcsak telefonom csörgése zökentett ki. Felkaptam és megnéztem az SMS-t