12.Fejezet

Istenem olyan kedvesek vagytok velem...Látom szeretitek ezt a blogot igy folytatom....de a komik továbbra is legyenek meg!! 8 komi után hozom a kövit se elöbb se késöbb. Jó olvasást:) Egy kérdés.....Szeretnétek ha továbbra is linkelnék zenéket ide amit hallgathattok közbe vagy inkább ne?



Felmentem és felöltöztem. Addig Harry lent várt engem, ahogy elkészültünk indultunk is. Egész úton beszélgettünk.
- Na és mióta vagytok barátnők a ....nem tudom kikkel? - kérdezte kedvesen
- Fuuuu hát Fannival nagyon régóta...egész kicsi korunk óta - mondtam nagyon boldogan
- Aha értem akkor ö olyan "legjobb barinö" ? - kérdezte és vágott hozzá egy hülye fejet amit én nem birtam és nagyon elnevettem magam. De ráterelödött egy olyan témára a szó amit most melözni akartam.
- Figyelj Andi - kezdett bele komolyan - a te érdekedben nem szállok ki a kocsiból...rendben? - mondta és aggódó arcal rám nézett.
- MI?MICSODA? MIÉRT? MI AZ HOGY AZ ÉN ÉRDEKEMBEN? -tört ki belölem. Féltem nem tudtam hogy mit akar ezzel.
Ekkor megérkeztünk. Harry leálitotta a kocsit és felém fordult.
-Andi, szépségem nyugodj meg kérlek - mondta azon a mély és megnyugtató férfiasan morgo hangján és megfogta a kezem -Téged akarlak védeni...Mert ha meglátnak itt minket a paparazzik abbol baj lesz....csak téged akarlak védeni....Mert hát tudod hogy milyenek a rajongok hiszen te is voltál....Ha valamelyikönknek barátnöje lesz jönnek a kritikát....És én csak ettől akarlak óvni. - mondta De hallotam a hangjában egy kis félelmet.
Ledöbbentem azon amit Harry mondott... "barátnö".....Akkor Harry tényleg komolyan gondolja?
- Barátnő? Akkor..akkor mi most...egy-egy-együt vagyunk? - hangom elcsendesült és lehajtottam a fejem
- Andi én SZERETLEK. Számomra te a barátnőm vagy....De nem kérem töled hogy dönts...tudom milyen nehéz neked ez most...tudom hogy én vagyok az elsö "igazi" barátod aki nem vág át....tudom hogy nehéz neked kifejezni a szereteted igy nem kérem hogy siesd el a dolgokat...Megvárom mig te mondod...Rád megéri várni.. - mondta és nyomott ey puszit a fejemre
- Mi??? Honna tudsz erröl? Ajj Liam.... - felkaptam a fejem
- Andi ne haragudj Liam-re....igen ö mondta el de csak azért hogy ne legyek durva..vagy nyomulos.. - mondta rémülten
- Rendben nem haragszom rá - mondtam és elfordultam mire Harry megfogta a kezem  , közel hajolt hozzám. Már a nyakamnál éreztem leheletét amitől kirázott a hideg.
- Én bebizonyitom neked hogy a szerelem nem fáj. Addig várok rád mig te is igy érzel...Várok és várok...Akár egész életembe várok - suttogta
Megfordultam és belenéztem abba a gyönyörű zöld szemeibe. Ahogy ott ült elöttem, annyira csodás volt...De nem akartam semmit se elhamarkodni...Mert mikor utoljára ilyen hamar szerelembe estem vagy kimondtam azt hogy szeretlek....Nagyon ráfáztam....Meg nem tudom hogy mit érzek...Annyira bonyolult....Mert nem érzem azt hogy szeretem de Harry nekem több mint egy sima barát....Ezen gondolkodtam miközbe Harry gyönyörű arcát fürkésztem, mire megcsörrent a telefonom. Elövettem és megnéztem az SMS-t amit hát persze Fannitól kaptam
" Hol vagy máááár??? SIESS!! "
Elolvastam és csak nevetve Harry fele fordultam
- Mennünk kéne - mondtam egy hatalmas mosoly keretében
- De Andi én nem... -kezdett bele de én nem hagytam hogy befejezze
- shhhh! Nem érdekelnek... Te velem jösz! - mondtam és adtam egy csókót a szájára majd megfordultam és kipattantam a kocsiból.
Harry is jött utánam fülig érő szájjal. Bementünk a reptérre és a hatalmas tömeg között keresni kezdtük a barátnőimet.. Nem kellet sokat keresni mert ök voltak a legghangosabbak, szokásukhoz hűen..:)
Oda is mentünk.
-Hát sziasztooooook - mondtam vidáman ekkor megfordultak és rám néztek
- Sziaa - kiabálta Fanni majd a nyakamba ugrott de én felszisszentem mert fájt a bokám. Ekkor Fanni meghátrált és a bokámra nézett majd rám.
- Semmi baj...Tudod a szokásos - mondtam neki elvörösödve
- Zsani hol van? - kérdeztem miközben körülnéztem
- Ö nem tudott jönni igy csak én meg Fanni jöttünk - jelentette ki Anasz.
- Az nem jo - mondtam elkeseredetten - de legalább ti itt lesztek nekem - mondtam
Annyira boldog voltam, hogy itt vannak. Ekkor Harry szolalt meg mögöttem
- Andi ezt majd otthon de most mennünk kéne mert az újságirok már kiszurtak. - mondta aggódva mire Fanninak kikerekedtek a szemei és rám néztek. De egy vaku villanás szakitott félbe.
-Majd mindent elmondok megigérem csak siessetek. - mondtam és Harryvel megindultunk kifele.
Kint már rengetek újságiró és rajongó volt. Harry ekkor megfogta a kezem magához szoritott és átvergödött a rajongokon egészen a kocsiig ahol gyorsan beültünk.
- Mindenetek megvan? - kérdeztem miközben bekötöttem magam.
- Persze - jött a válasz Anasztól mert Fanni nem tudodtt megszólalni.
- indulhatunk? - kérdezte Harry
- Igen - mondtam élesen
- Elöször hozzád megyünk hogy te is felszedd a cuccod majd megyünk hozzám - mondta Harry és rám nézet
- Mi? Nem...hozzám megyünk - jelentettem ki
- És ott hova tudnád lefektetni öket...nincs elég szoba - mondta és rám mosolygott hogy egy kicsit enyhitse a feszültséget.
- Rendben - eggyeztem bele.
Az út hátralévő részét csöndben töltöttük. Nem zavart mert ugy is gondolkodtam... Majd megérkeztünk hozzám.
- Mindjárt jövünk csak beugrok a cuccaimért - mondtam miközbe hátrafordultam a lányokhoz.
- Rendben siessetek - mondta Fanni
Kiszálltam és megindultam a bejárat fele mikor Harry lépteit halotam meg magam mögött. De nem zavart. Bementem és egyből a szobámba indultam meg, Harry is jött utánam. Felkaptam egy nagy táskát és pakolni kezdtem. Mikor megéreztem Harry hatalmas kezeit a derekamon.
-Ugye nem haragszol? -kérdezte mély morgo hangján
- Jaaaaj dehogy is hogy gondolhatsz ilyet? Mért haragudnék? - kérdeztem és megfordultam hogy láthassam Harry gyönyörü zöld szemeit.
- Hát-hát a lesifotosok meg minden - mondta elkeseredetten
- Harry nem haragszom és nem érdekelnek ezek az emberek, addig mig boldog vagyok addig engem nem érdekel semmi.  -mondtam és odabujtam Harryhez. Annyira édes volt ahogy átkarolt gyengéden, ugy mint ha összetörnék.